Gyerekeknek rendezek születésnapi zsúrokat főállásban. Ez elsőre úgy hangozhat, mintha a rendezvényszervezés legeslegalját képviselném, holott, ez az egyik legnehezebb az összes elképzelhető feladat közül. ahhoz, hogy a kedvére tudj tenni ezeknek az elkényeztetett, gazdag kölyköknek, nagyon oda kell tenni magadat. Ezek nem elégszenek ám meg akármivel, nekik igazi látványosság kell! Falunapot is láttam már konszolidáltabbat, mint néhány ilyen kölyök születésnapját, amiben én is részt vettem. Persze olyan is van, hogy sokkal szerényebb megrendelés érkezik, ilyenkor a főnök kompletten rám szokta bízni, mert úgy gondolja, hogy van már elég tapasztalatom hozzá. Ez igaz is, de azért akármilyen kicsi is egy rendezvény, azért nem szabad félvállról venni. Pont egy ilyen kis költségvetésű buli alkalmával volt szerencsém megtudni, hogy milyen hasznos is a napelem pályázat, hogy micsoda lehetőségek rejlenek benne, és hogy én mégis miért tudtam eddig éli nélküle?
Egy szép vasárnapi napon történt az eset, valahol az egyik, főváros melletti jómódú kisebb településen. Sajnos hozzá tartozik a munkámhoz, hogy igen gyakran a vasárnapom is fel van áldozva, de akkor hét közben legalább kivehetek egy napot, ha szeretnék. Egy aranyos, kétszintes ház méretes udvarán volt a zsúr, én elintéztem mindent, amit csak kellett: svédasztalos étkeztetést, a gyerekeknek üdítőt, a felnőtteknek csapolt sört, ugrálóvárat, zenét hangosítással, és egy arcfestő bohócot. 100%-os volt a teljesítményem, gondoltam én, csakhogy mindig ilyenkor lép közbe az emberi tényező. Azon kívül, hogy az arcfestő késéssel, részegen került elő, és nekem kellett beugranom helyette, nem történt semmi baj, nem kell katasztrófára gondolni, viszont a szülők olyan hálásak voltak, hogy még egy csinos kis jatott is kaptam a fizetség mellé. De én is gazdagodtam ám, nem csak élménnyel!
Megfigyeltem ugyanis, hogy a ház teteje legalább két oldalról napelemekkel van borítva, én pedig már j ó ideje kacérkodtam a gondolattal, hogy nekem is be kéne ruháznom valamilyen módon egy ilyen rendszerbe, ha másért nem is, hát a takarékoskodás miatt. Szóval amikor már minden kölyök ki volt festve tigrisnek, pillangónak, vagy amit éppen akart, én pedig könyékig tiszta festék voltam, megkértem az apukát, hogy hadd mosakodjak meg odabent. Készségesen bevezetett, és miközben a szivárványt vakargattam a bőrömről és a körmöm alól, elbeszélgettünk napelem témában. Kiderült, hogy ők is napelem pályázat révén engedhették meg maguknak a kiépítését, de egy pillanatig se bánták meg, sőt, életük egyik legjobb döntése volt. Amióta fent van, érezhetően sokkal több pénz marad a zsebükben hónap végén, ezt a zsúrt is azért engedhették meg maguknak. Megkérdeztem, hogy tudna-e ajánlani valakit, aki ezzel foglalkozik, ő pedig örömest felírta nekem az oldalnak a címét, ahonnan ők is tájékozódtak, majd az árajánlatot kérték. Köszönettel összehajtottam és eltettem a papírt – nem a zsebembe, hanem a táskámba, mivel ott nagyobb biztonságban van.
Otthon aztán szépen megkerestem és áttanulmányoztam a javasolt weboldalt, és csak megerősített abban a meggyőződésemben, hogy nekem erre igenis szükségem van! Úgyhogy összeszedtem minden szükséges adatot, ami az árajánlatkéréshez kell, és belevágtam. Úgy voltam vele, hogy vagy most lépek, vagy egész életemben halogatni és bánni fogom. Szerencsére az üzemeltető cég alkalmazottjai, akikkel beszéltem, végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak. Minden kérdésemre megkaptam a választ. Az árajánlat is tetszett, amit küldtek, úgyhogy a kamatmentes fejlesztési hitelbe is bele mertem vágni, mert nem kellett nagyot kockáztatnom: pont addig tudtam nyújtózni, amíg a takaróm ért. Még várok az elbírálásra, de nagyon-nagyon reménykedem benne, hogy sikerül a napelem pályázat, és akkor még ha elbúcsúzni nem is tudok tőle, de sokkal kevésbé stresszesen fogom várni a villanyszámla érkezését.